Vegyük azt az állapotot, amikor még fogalmad sincs, mi a bajod, csak az kezd derengeni, hogy valami nincsen jól. Hogy valami baj van veled. Mert nappal van és te alszol. Nem az ágyban, mert sziesztázol, hanem az íróasztalon, az okát pedig nem tudod. Eleget aludtál éjjel. Mégis iszonyatosan álmosnak érzed magad. Aztán elmúlik hamar, de vissza- visszatér. Hetente, majd naponta, majd pedig naponta többször is. Rövidesen rá fogsz jönni, hogy ez nem normális dolog. Első utad a háziorvoshoz vezet.
Vérkép, kislabor, nagylabor. Pajzsmirigy, vas, vérnyomás. Na, itt van az első bökkenő. Mert valami tuti nem lesz rendben. És akkor elkezdenek arra kezelni, a tünetek viszont maradnak - és egyre erősödnek. Vérnyomáscsökkentőt kapsz, ha egy kicsit is magas a vérnyomásod. Alszol tovább. Akkor gyógyszerváltás. Vagy épp "vérszegény" vagy, szedj vasat. És ezzel tök jól el tudnak menni nemhogy hónapok, de évek is.
Ha pedig nagyjából minden rendben/már mindent végigjátszottatok és a tünetek maradnak? Akkor "lelki oka van". És itt a második, óriási bökkenő. Mert ilyenkor az embert a helyi pszichiátriai gondozóba küldik, te pedig már a pokol kapuján is örömmel belépnél, csak végre valaki segítsen, hát elmész. A pszichiáternek meg fogalma sincs, hogy ilyen betegség létezik (tisztelet a kevés kivételnek), viszont a depresszió, az tök jó aluszékonyságot (is) képes okozni. Na és ha mondjuk peched van mert épp kirúgtak az állásodból (mondjuk mert munkaidőben aludtál) és emiatt nem érzed magad túl jól, akkor baromi jól be lehet kerülni a pszichiátria csapdájába. (És itt hangsúlyozom, hogy van, akinek erre van szüksége és tényleg segítséget kap onnan, de ez ritkán van így narkolepszia esetén.)
Mi történik, ha bekerülsz ebbe a körbe? Először is, elkönyvelnek pszichiátriai betegként. Mert depressziós vagy. Mert emiatt alszol nappal. És ha a tüneteid netán az éjszakai alvás zavarait is mutatják, akkor pláne. És kapod az antidepresszánsokat. Meg a nyugtatókat. És lesz olyan, ami átmenetileg egy kicsit segíteni fog, azzal alátámasztva érzik a diagnózist. Meg az is lehet, hogy addigra már tényleg "bedepizel" ettől az egésztől. De nem fognak jelentősen segíteni a gyógyszerek, mert nem ez a bajod. Csak éppen elkezdesz szedni valami szert, ami hat az agyadra - és ha szükséged lenne rá, még akár segíthetne is - de mivel nincs rá szükséged, mert nem a te bajodra való, csak rosszabb lesz.
És Itt jön be a képbe egy nagyon fontos dolog. A narkolepsziának lehet hallucinációkkal járó tünete. Este elalvás előtt-után, a nappali alvásrohamok előtt-után... és ha segítséget remélve megosztod a pszichiátereddel, akkor könnyen kerülhet a papírodra egy "schizophrenia", diagnózisként. Onnan pedig egy lépés az antipszichotikumokkal történő kezelés. Miért probléma ez? Mert nem segít. Másrészt meg mert ami egy ilyen beteg embernek segíthet, az neked nem fog. És bolond leszel tőle. A családod kikészül, a párod (ha van) lelép, a munkahelyed nem tolerál (elküld). A kezelőorvosom, aki neurológus-pszichiáter, az alvásbetegségek egyik legnagyobb hazai szekértője, rengeteg ilyen esetről tud. És sajnos én is átmentem ezen, egészen addig, amíg végül sikerült kiderítenem a valódi okot.
Mit tegyél? Ha nappali alvásrohamaid vannak (és ez tényleg roham, támad!), menj el a háziorvosodhoz és kérj egy beutalót a neurológiára. Menj el és mondd el nekik a tüneteidet. A neurológusok között is sajnálatosan kevés azoknak a száma, akik pontosan látni és tudni fogják a lényeget, de ne izgulj, jó úton jársz. Érd el, ha nem utal be magától akkor kérve, hogy küldjön el egy alvásdiagnosztikai központba ("alváslabor"). Ott már segíteni fognak rajtad!
